Naptár
<<	Május / 2012	>>

Miklya Luzsányi Mónika

Te csak tánczolj szépen
regény (Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006.)

A regény egy család történetét rekonstruálja az 1920-as évektől napjainkig. Különböző elbeszélői szólamok, naplóbejegyzések, levelek alapján ismerhetjük meg a Lőwyk és Lévaiak sorsát. Az idősíkok és nézőpontok folytonos mozgása, keveredése fokozatosan vezeti be az olvasót a történet labirintusába.
A regény szerteágazó szálai között csak két olyan elbeszélő van, aki név nélkül jelenik meg, a nő és a férfi. Nem tudnak egymásról, sem rokoni kapcsolatukról. Idegenként sodródnak egymás mellé pár percre egy villamoskocsiban, mégis egyszerre kerülnek közel a családi történethez.
A szerző úgy rendezi egymás mellé a különböző szólamokat, hogy mindig más és más részletre derüljön fény. Olyan krimitechnika jelenik meg a regényben, mely csak az olvasónak biztosítja a lehetőséget, hogy a különböző elbeszélésekből összerakja a történet egészét. Nincs mindentudó elbeszélő, a nő, a férfi nyomozása sem hozhat eredményt, mert a családról való tudásuk nem egyesíthető.

„Miklya Luzsányi regényének legfőbb erénye, ahogy a feltárulkozó szólamok […] egymástól nagyon különböző látásmódokat és beszédmódokat jelenítenek meg egyazon történet eltérő regisztereiként.[…]
[A könyv] fontos és értékes irodalmi dokumentum, nem csupán a mikrotörténelmi ábrázolás vonatkozásában, de a családtörténetnek a személyes önismeretre gyakorolt kikerülhetetlen hatását is bemutatja.”
(Nagy Boglárka, Élet és Irodalom, 2006.október 13.)

„…a folyamatos idősíkváltásokra, az információkat elharapó, elhallgató mondatszövésre és az intertextusokra épülő szöveg […] eredményeképp az olvasó már meglévő(nek hitt) tudását számtalanszor átalakító, felülíró Te csak tánczolj szépen izgalmas szellemi kalanddá válhat a befogadók számára.”
(Darvasi Ferenc, Bárka, 2007/4.)

Részletek a regényből:

ÉS - Egy gödölyét

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=IRODALOM0610&article=2006-0312-2125-19TOMI

Bárka - Kékduna

http://www.bmk.iif.hu/barka/archivum/barka_200601.pdf

Jelenkor - Hencida

http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=984

Kritikák

Jelenkor

http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=1233

Forrás

http://www.forrasfolyoirat.hu/0707/kovacs.pdf

Bárka

http://www.barkaonline.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=298&Itemid=9

ÉS

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=KRITIKA0641&article=2006-1016-1128-37BIMO

Irodalmi Jelen (lap közepén)

http://www.irodalmijelen.hu/archiv/2007/2007%20marcius/ij5.html

Miklya Luzsányi Mónika

Madárkenyér (novelláskötet)

A kötetről az Europoeticai Fesztivál keretében:

Europoetica 2008.

2008. 02. 24.

A tíz novellát tartalmazó kötet történetei elsősorban az asszimiláció, az identitáskeresés kérdéskörében mozognak. A személyes tragédiák vissza-visszatérő motívuma az emberi kapcsolatok változása, átértékel(őd)ése, a politikai, társadalmi változások hatására. Ezek a minitragédiák a XX. századi magyar történelem során rendre végbement dehumanizálási folyamatok személyes sorsokban megjelenő lenyomatai.

A kötet keretes szerkezetét a „Dibuk” és a „Madárkenyér” című novella adja, ahol egy-egy novellán belül az idősíkok eltolásával, egymásba csúsztatásával a Numerus Clausustól napjainkig villannak fel (emlék)képek egy-egy zsidó család történetéből. A zsidó önmeghatározás, a magyar keresztény értelmiség viszonya a zsidósághoz a holocaust előtt, alatt és után, több novellának kérdése. A „Dibuk” egymástól törvény által eltiltott szerelmesei, a „Madárkenyér” mítoszi apafigurája, a „Hetedíziglen” gyilkos indulatú kamaszai, gyermekmentő lelkésze, a „Nyelve alatt obulus” bolond boszorkánya, vagy a „A feketén, fehéren” festőnője is azt a ki nem beszélt traumát hordozza, amit a holocaust hagyott hátra bennünk. De a magyar társadalom amnéziás tünetei nem korlátozhatók csupán a holocaustra. Amíg a zsidók a zsidótörvényeket, halálmeneteket szeretnék elfelejteni, addig az „Asztalnál tizenhárman” arisztokrata családjában a kitelepítésről, az „Iszalag”-ban az anya rejtélyes ötvenhatos eltűnéséről, az „Úrvacsorá”-ban pedig a kommunistákat kiszolgáló klérusról nem illik beszélni. De a szavak helyén hiátusok keletkeznek, olyan betölthetetlen űr, amely meghatározza a szereplők sorsát.

A főszereplők általában sajátos nézőponttal rendelkeznek, nemegyszer gyerekek, fogyatékosok, a társadalom konvencionális rendjébe beilleszkedni képtelen megbélyegzettek. A tudatszövegek váltásai a főszereplők gondolatain kívül igen sokféle nézőpontból, s az ellentétes oldalról is bemutatják ugyanazt a töredékeiben felvillanó történetet. A feszesre húzott, sokszor a beszélt nyelv pörgését imitáló szövegek kommunikációs helyzetbe hozzák az olvasót, mintegy kényszerítik arra, hogy önmaga pótolja ki a hiátusokat, gondolja tovább a (rá vonatkozó) konklúziókat.

A szerző „Madárkenyér” című novelláskötetével a 2004. évi Édesanyanyelvünk pályázaton megosztott második díjat nyert. Az eltelt három év alatt a novellák átdolgozásra, a kötet átszerkesztésre került, s csak részben egyezik meg (Dibuk, Iszalag, Ajándék, Örökség, Madárkenyér) az eredetivel. A kötet tíz novellája közül hat már megjelent az irodalmi lapokban, kettő megjelenése a 2007-es évben várható. (A „Feketén, fehéren” és az „Iszalag” című novellákat még nem küldte el a szerző publikálásra a kiadás előtt.)